Emlékszem, az egyik erős motivációm az egyetemi felvételi előtt az volt, hogy én olyan hivatást szeretnék, ami változatos, amiben újra és újra meg lehet újulni. Mostanra majd’ 20 éve dolgozom pszichológusként, és azt gondolom, maximálisan teljesült a fenti vágyam: nincs izgalmasabb, sokszínűbb az emberi léleknél. 

​

Pszichiátriai osztályon végzett munkám során mind a fekvő-, mind a járóbeteg-ellátásban rendszerszemléletű megközelítéssel dolgozom. A családterápia területe volt azonban az, ahol a munkám során először „testközelből” találkoztam a neurodiverzitással. A terápiára
jelentkező kisgyermekes családok nagy része abban kér segítséget, hogy megtanuljon „jól együttélni” egy vagy több neurodivergens családtagjával. Bár legtöbbször a gyermek
rendelkezik diagnózissal, nem ritka, hogy a felnőtt családtag általa ismer rá a saját hasonló működésére, és tudatosítja, hogy neki magának is dolga van ezen a területen. A hatékony
segítségnyújtáshoz sok-sok tapasztalatra, új szemléletre van szükség a szakemberek részéről, számomra is egy újabb tanulási, izgalmas megújulási lehetőség a neurodiverzitás területe. Emiatt mondtam igent, amikor az Orenda csapatába hívtak dolgozni. Hiszek abban, hogy a nehézségek szakértő, támogató és elfogadó légkörben érthetők meg és dolgozhatók fel leginkább.