Ünnepi készülődés – tényleg öröm?

Az ünnepeket általában örömtelinek és pihentetőnek képzeljük el, sokak számára azonban épp az ellenkezőjét jelentik. A szeretet ünnepe egyre inkább a tökéletesség ünnepévé is válik, és a túlzott elvárások, az időhiány, és az érzelmi nyomás nagy terhet róhat a mentális egészségünkre. Az ADHD-val élők hajlamosabbak perfekcionizmusra, így még inkább kitettebbek az ünnep körüli stressznek.

Tudtad, hogy neve is van?

Az ünnepek környékén fellépő terhelés okozta stresszt, szorongást és kimerültséget „ünnepi szindrómának” nevezzük. Gyakran már november végén elkezdődik, és egészen január elejéig kitart. Az ünneppel járó extra feladatok, szociális terhelés (ünnepségek, szociális helyzetek), és a normál rutin felborulása eleve megterhelik az idegrendszert. Emellett az ünnepek gyakran gyermekkorunk karácsonyait, feldolgozatlan érzéseit is felszínre hozhatják bennünk, és gyermekként megélt élményeink irányítása alá kerülhetünk, anélkül, hogy tudatosulna bennünk.

Hogyan jelentkezik az ünnepi nyomás?

• Érzelmi regresszió: Érzelmileg reaktívabbá válhatunk, és a legkisebb kellemetlenségre is nagyobb választ adunk. Ilyenkor hajlamosak vagyunk türelmetlenebbül, ingerültebben viselkedni másokkal, szeretteinkkel.

  
  

• Szorongás: Megnövekedett szorongás, állandó készenléti állapot, mintha minden pillanatban valami rossz következhetne be (megvan-e minden a bevásárlólistáról, mindenkinek vettem ajándékot, el fogok felejteni valamit, mindenkit felköszöntöttem-e stb.) A túlzott elvárások végül tehetetlenség-érzéshez, erős önkritikához (pl. megint elmúlt az ünnep, és én nem tudom élvezni) vezethetnek, amelyek tovább fokozhatják a szorongást.

  
  

• Mágikus gondolkodás: Abban való erős, akár tudattalan hit, hogy egyetlen tökéletes karácsonyi pillanat megoldhat minden nehézséget, és helyrehozhat mindent, ami tökéletlen körülöttem – ahogy gyerekként fantáziáltunk róla, vagy ahogy a filmekben látjuk.

  
  

• Keserédes emlékek: Nosztalgia, gyász, és keserédes emlékek a korábbi karácsonyi ünnepekről, amikor nem a várakozásunk szerint alakultak az ünnepek, szintén tovább fokozhatják az elvárásainkat az ünneppel kapcsolatban, és megterhelést jelentenek érzelmi szempontból is.

A tökéletes karácsony mítosza versus valóság

Habár a fenti érzések természetes és normális reakciók a túlzott terhelésre, ugyanakkor a társadalom és a közösségi média épp azt az elvárást erősíti meg, hogy az ünnepi időszak az önfeledt öröm, boldogság, csodavárás, és a kapcsolódás ideje. Ez nagyban nehezíti, hogy elfogadjuk nehéz érzéseinket, és megélhessük kimerültségünket, szomorúságunkat, és terheltségünket.

Mi van a „kell-ek” helyett?

Engedjük meg magunknak, hogy az ünnepek ne a tökéletességről, hanem a valódiságról szóljanak. Nem kell, hogy minden tökéletes legyen – mi magunk sem vagyunk azok, és ez így van rendjén. Az ADHD-val élve különösen fontos, hogy ne hajszoljuk az elérhetetlent, hanem elfogadjuk és szeressük magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, a hibáinkkal és a káoszunkkal együtt. Az igazi ünnepi varázslat abban rejlik, hogy megengedjük magunknak a pihenést, az örömöt és az önszeretetet – tökéletlenül tökéletes módon.