Az ADHD-s családok tipikus nehézségeinek megjelenése a családterápiában

Az ADHD-s gyermeket nevelő családokban jellemzően megjelenik a szülői stressz és a csökkent szülői kompetencia, valamint általános a szülői önértékelés és a nevelési stratégiák hiánya. Gyakoribbak házassági konfliktusok, a családi kapcsolatok sérülnek, a gyerek–szülő interakciók negatívak és ellenségesek. Az ADHD-s gyermekek gondozója kevéssé érzékeny a gyermek kéréseire, sokkal negatívabbak és kevésbé jutalmazzák a kívánt viselkedést A testvéri konfliktusok is erőteljesebben jelennek meg az ADHD-s, mint a tipikus családokban.

Nevelési környezet hatása, szülői képességek, örökletesség

Az ADHD örökletessége magas, ami azt jelenti, hogy az ADHD-val diagnosztizált gyermek valamelyik szülőjénél is jó eséllyel jelen lehetnek a tünetek. Ez azért okozhat nehézséget a problémás gyerekek családjában, mert magának a szülőnek is nehézséget okozhat a tervezés, szervezés, a következetesség. Lehet, hogy ő maga is elkésik, elfelejt dolgokat, kapkod, nem tud olyan nyugalmat biztosítani a gyermeknek, amilyenre annak szüksége lenne. Családterápiák során megfigyelhető, tipikus, az ADHD-s családoknál visszatérő probléma például: elfelejt időre az oviba menni a gyerekért, a gyereknek nincs ünneplője, a szülői értekezletről elkésik, otthon az ebéd csak 15 órára van kész, mert anya “szétesett”, a szülő maga sem tud segíteni a leckék felgöngyölítésében; a családterapeuta által kapott házi feladatról elfelejtkezik, nem készíti el.

Az ADHD-s gyermeket nevelő családokban éppen ezért kiemelt szerepe lehet a családterápiának ahol a szakember komplexen, a szülői örökletesség esetén a felnőtteknek is eszközöket biztosít.