Egyre több autizmus diagnózis – valóban több az érintett, vagy csak most vesszük észre őket?

Az utóbbi években látványosan megnőtt az autizmus diagnózisok száma. Sokan ezen megdöbbennek vagy aggódnak, mások megkönnyebbülnek – mert végre választ kapnak a kérdéseikre.

De vajon mi történik valójában?

Mi változott a diagnosztikában? Miért kerültek eddig sokan láthatatlanul a rendszer peremére?

És miért nem beszélhetünk valami ijesztő új jelenségről?

„Most már mindenki autista?”

Sokan érzékelik úgy, mintha az utóbbi években hirtelen megnőtt volna az autizmus diagnózissal élő emberek száma. Ez sokakat elgondolkodtat: vajon valóban több az autista ember, vagy egyszerűen csak ma jobban felismerjük őket?

A válasz egyértelmű: nem az autista emberek száma nőtt meg, hanem a felismerésük vált pontosabbá és elérhetőbbé. A diagnosztikai szemlélet fejlődése, a spektrumfogalom bevezetése, a szakemberek képzettségének növekedése és a társadalmi tudatosság erősödése lehetővé tette, hogy sokan, akik korábban magyarázat nélkül maradtak, ma már megértsék saját neurodiverzitásukat. Ennek köszönhetően hozzá is férhetnek a számukra szükséges támogatáshoz.

Hogyan jutottunk el idáig?

Korábban az autizmust szűken értelmezték, főként fiatal fiúkra jellemző viselkedés alapján. Így sok más csoport – például lányok, felnőttek,kultúrális különbségek, vagy azok, akik verbálisan jól kompenzálták a nehézségeiket – egyszerűen „láthatatlanok” maradtak.

A mai diagnosztikai rendszer (pl. DSM-5) már spektrumként kezeli az autizmust. Ez azt jelenti, hogy nem az a kérdés, hogy valaki „autista-e vagy sem”, hanem az, hogy milyen mértékben, dimenzóban és milyen területeken jelennek meg tünetjegyek.

A közösség hangja

Az internet is kulcsszerepet játszik ebben a változásban. Blogok, TikTok, YouTube, fórumok – autista emberek most már saját szavaikkal tudják elmondani, hogyan érzékelik a világot. Ez sokakban visszhangra talál és magukra ismernek: „Ez ismerős, ez rólam is szól.”

Egyre többen ismernek magukra ezekben a történetekben, ami segít a felismerésben – majd a diagnosztika kezdeményezésében. Mára több ismert ember is nyíltan beszél saját autizmusáról, ezzel is segítve másokat abban, hogy nincsenek egyedül.

Nem több az autista ember – csak végre észrevesszük őket

Sokan kérdezik: valóban ennyire megnőtt az autizmus előfordulása, vagy csak jobban látjuk? Bár nem zárható ki, hogy bizonyos környezeti vagy genetikai tényezők is szerepet játszanak, a tudomány jelenlegi álláspontja szerint a diagnózisok számának emelkedése elsősorban társadalmi és szakmai változások eredménye.

A diagnosztikai kritériumok bővültek (például a spektrumfogalom bevezetésével), az egészségügyi és oktatási szakemberek felkészültebbek lettek, nőtt a társadalmi tudatosság, és ma már a felnőttek számára is elérhető a kivizsgálás.

(https://www.orendaterapia.hu/felnottkoriautizmus)

Nem arról van tehát szó, hogy hirtelen „megszaporodtak” volna az autista emberek – hanem arról, hogy egyre többen kapják meg végre a megfelelő megnevezést és a hozzá kapcsolódó támogatást.

Ez nem divat, és nem is valamiféle új probléma. Ez fejlődés – abban, ahogy gondolkodunk az emberi sokféleségről. A felismerés nem félelmet, hanem megértést és nyitottságot hoz. Sokan pedig ebben a felismerésben nem elvesznek, hanem megérkeznek: „Most már értem magam.”

Ez nemcsak arról szól, hogy több diagnózis születik. Hanem arról, hogy egyre több embert látunk meg a maga teljességében – nemcsak adatokként, hanem történetként, értékként, emberként. És ez már önmagában is változás.

Az autizmusban érintett személyek kivételes gondolkodása és érzékenysége inspiráló példát ad mindannyiunk számára. Ha ismersz valakit, aki úgy érzi, hogy szeretne mélyebb megértést kapni önmagáról, biztasd, hogy keressen ehhez számára megfelelő lehetőségeket.